Barátság

Gyólay Karolina

Gyólay Karolina: Barátság című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Barátság erős kötelék,
nem harsány, nem kirakat.
Csendes, lágy fény, a fagyos napon,
s egy ölelés is a szürke oldalon.

Nincs arca, csak szíve,
nincs kézzelfogható formája,
erős, láthatatlan fonalának indája,
összekötve a múlttal emlékek fáklyája.

A gyerekkor kacaját őrzi,
a felnőttkor szótlan fájdalmát,
egy barát szó nélkül is megérzi,
szívednek örömét, bánatod nyomását,

Tudod van valaki, aki mindig marad,
mikor mások, elárulnak, elhagynak,
aki őrzi a minden titkodat,
gyógyír, lelkeden ejtett hegek tapasza.

Figyeli a néma pillantásaidat,
mert tudja, érti, ismer,
a közös szép emlékeket őrzi
bánatodat megosztja, szívedet újratölti.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!