Barátság
Gyólay Karolina
Barátság erős kötelék,
nem harsány, nem kirakat.
Csendes, lágy fény, a fagyos napon,
s egy ölelés is a szürke oldalon.
Nincs arca, csak szíve,
nincs kézzelfogható formája,
erős, láthatatlan fonalának indája,
összekötve a múlttal emlékek fáklyája.
A gyerekkor kacaját őrzi,
a felnőttkor szótlan fájdalmát,
egy barát szó nélkül is megérzi,
szívednek örömét, bánatod nyomását,
Tudod van valaki, aki mindig marad,
mikor mások, elárulnak, elhagynak,
aki őrzi a minden titkodat,
gyógyír, lelkeden ejtett hegek tapasza.
Figyeli a néma pillantásaidat,
mert tudja, érti, ismer,
a közös szép emlékeket őrzi
bánatodat megosztja, szívedet újratölti.
nem harsány, nem kirakat.
Csendes, lágy fény, a fagyos napon,
s egy ölelés is a szürke oldalon.
Nincs arca, csak szíve,
nincs kézzelfogható formája,
erős, láthatatlan fonalának indája,
összekötve a múlttal emlékek fáklyája.
A gyerekkor kacaját őrzi,
a felnőttkor szótlan fájdalmát,
egy barát szó nélkül is megérzi,
szívednek örömét, bánatod nyomását,
Tudod van valaki, aki mindig marad,
mikor mások, elárulnak, elhagynak,
aki őrzi a minden titkodat,
gyógyír, lelkeden ejtett hegek tapasza.
Figyeli a néma pillantásaidat,
mert tudja, érti, ismer,
a közös szép emlékeket őrzi
bánatodat megosztja, szívedet újratölti.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!