Magány karácsony előtt

A város fagyos neonfényei 
nem a szívet melegítenek, 
csak élesebbé teszik 
a fájdalmas űrt, a hiányt. 

Családok otthonaikban nevetése 
áthallatszik a falakon át, 
mintha az utcán emlékeztetne, 
kinek nem jutott hely az asztalnál. 
 
Mi hiányzik? 

Egy meleg kéz a jeges hidegben, 
ami megfogja az enyémet.

Egy hang, ami lágyan suttogja, 
fontos, szeretetre méltó vagyok. 

Egy mosoly, ami őszinte, 
és bátorítóan csak nekem szól. 
 
Így a csend fájó sötét burkában
egy gyertya fénye még táncol, 
emlékeztetve lelkemet arra, 
hogy a remény még pislákol. 

Talán a szeretet nem csak másoké, 
hanem bennem is lakozik, 
és elég ahhoz, hogy túléljem 
karácsonyi magányom árnyait.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.