Ünnep

Ma percei selyemszalagját,
mint ajándékot, együtt oldjuk ki.
Nyugalom hálója szője át szívünket,
a szeretetet fűzzük melléje,
remény köpenyével takarjuk be őket.
Mert ünnep álmunkat megtalálni,
s a sötétben egyedül többé nem botorkálni.
Pislákoló mécses vezet bennünket,
lelkünk fényét szeretteinkkel osszuk meg.
A legcsodálatosabb ajándék, amire várunk,
ha megkapjuk, mint kincset, vigyázzuk.
Nem érted, érzed, a csend beszél helyetted,
a szeretet lágyan átölel időtlenségében.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.