Őrangyal oltalma
Gyólay Karolina
Imára kulcsolt apró kezek ujjai,
egy kis szív tiszta dobbanása,
őrangyal szárnya gyermeket takar,
láthatatlan öleléssel útján óvja.
Vigyázó tekintetét a hit erősíti,
mi e gyermek lelkében parázslik,
remény csillaga a végtelenben,
útjelző ragyogása a sötétben.
Élet útja végtelen rögös ösvény,
de minden lépésben rejtőzik a biztonság,
melegséggel bélelve őrangyala által
vezet jó irányba, Isten féltő oltalmával.
A gyermek szeme így a remény tükre,
s visszhangja az őrangyala szeretete,
aki életét csendben vigyázva végigkíséri,
nem mozdul mellőle, s ha megbukik, felemeli.
egy kis szív tiszta dobbanása,
őrangyal szárnya gyermeket takar,
láthatatlan öleléssel útján óvja.
Vigyázó tekintetét a hit erősíti,
mi e gyermek lelkében parázslik,
remény csillaga a végtelenben,
útjelző ragyogása a sötétben.
Élet útja végtelen rögös ösvény,
de minden lépésben rejtőzik a biztonság,
melegséggel bélelve őrangyala által
vezet jó irányba, Isten féltő oltalmával.
A gyermek szeme így a remény tükre,
s visszhangja az őrangyala szeretete,
aki életét csendben vigyázva végigkíséri,
nem mozdul mellőle, s ha megbukik, felemeli.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!