SPIRÁL-ÜRESSÉG

A spirálisan tekergőző
kígyók mostan legszívesebben
fölfalnák az egész Világot;
nukleáris bomlások
megemelik talán
„egyesek” szemében
a halandóságok tulajdonképpeni értékét
– persze fölösleges járulékos
veszteségek gyanánt –,
az ember feje felett
óhatatlan el-elhúz
egy fehér kondenzcsík,
melyet valamelyik luxus
magángép elhagyott,
miközben földkörüli pályára ért.

A nyitva maradó,
folyamatosan gyanakvó
őrszemek uralma még most
is vissza-visszaköszön.

Az utolsó pillanatban tán
úgy ötszáz év múltán kipusztulnak
a bunkó-tahó tesztoszteronnal
feldúsított Küklopsz-agyú titánok is,
akik szándékosan elfelejtették
az illő módot, viselkedésbeni
kódexek feltételeit,
a bókolások szépbeszédes csínját-bínját;
tört vagy fehér gyémánt
jegygyűrűkön évgyűrűk hajtanak keresztül,
mert egyre kevesebb
közül lehet csupán
a valóban megélhető
Mindenség-érzelmekhez,
melyek egyedül csupán
dobbanó szívek mélységeiben
lakoznak észrevétlenül.

Tekintetes sörpocakokat
növesztenek nem csupán Döbrögik,
de jócskán Pató Pál urak,
s miközben megyeget
a nagy úri muri-dáridó,
bolond-dajdaj,
mintha már mindenki
képtelen volna kibírni
a feldúsított, tömény
feles látszat-boldogságot.

– A bulizásnak régóta
behódolt Ninivei város
így válik egyre süllyeszthetőbb
Atlantisszá, aprócska sehonnai szigetté,
melyet bármelyik pillanatban
– ha nem vigyáznak –,
elsodorhat magával a zajló Duna.

Homlokegyenest jó volna
inkább az ellenkező,
megszeghető irányokba
inkább útra kelni,
mert mostan már
mindenki kicsit jó színésznek számít
vásárfia-komédiázásokban;
ami kudarc s siker egyben,
az valójában lecke s pótvizsga volt!
Álarcát egyszer
– minden esetben –,
levetni kényszerül
s szégyellős bohóc!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.