Varrj, mielőtt a cérna elszakad

Egy varázstű, picinyke, 
ezüstös fényben fürdik. 
Öltései, mint a csillagok 
éjszaka az eget ékesítik. 

Fonal suhan át rajta, 
tarka mint egy álom, 
emlékek édes, keserű morzsái, 
elmúlt megálmodott vágyak. 

Érintése nyomot hagy, 
mélyebbet mint gondolnád, 
az élet színes vásznán,
ölti tovább életed útját.

A döntések súlya alatt
szétesett darabok lapulnak, 
rég elfeledettnek hitt részeket, 
a remény foszlányaival a tű foltozza. 
 
Próbálsz öltéseivel gyógyítani, 
kimondva vagy némán, 
újra finoman összevarrni, 
ami egyszer már szétvált. 
 
Egy régi történet szelleme, 
egy gondolat félbeszakadt dallama, 
egy döntés, ami árnyékként követ, 
varrj, mielőtt a cérna végleg elszakad.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.