Együtt 57 éve

Zsuzsanna Bandics

Egyszer régen, 57 éve
mellém állt egy
jóképű, fiatal srác, és
megkérdezte:

elkísérem-e egy életen át?
Én akkor ránéztem,
megfogtam a kezét, és
igent mondtam.

Akkor lettünk egy pár,
férj és feleség.
Azóta is együtt vagyunk,
csak eltűnt mellőlem

az a csinos, jóképű fiú.
Most már egy öregúr
áll mellettem,
persze, én se maradtam fiatal.

Együtt tettük meg ezt a hosszú utat,
jóban, rosszban,
egészségben, betegségben,
egymás kezét fogva.

Néha elégedve,
de az a kötelék, ami
akkor köttetett,
az a mai napig kitart.

Van három gyermekünk és
négy unokánk.
A zajos családi fészek
már régen elcsendesedett.

Ketten maradtunk a
csend magányában,
araszolva előre az
élet rögös útján.

Előre nézve,
egymás kezét fogva,
soha el nem engedve
egy életen át.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Házasság témájú versek közül: