Házasság

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: Házasság című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Saját fotó

A házasság egy önként vállalt életközösség,
Mely egy nő és egy férfi közötti kötelék.
Hűségen és kölcsönös támogatáson alapszik,
Akkor is működnie kell, ha boldogok,
És akkor is, ha valamelyik haragszik.

Ha nem hivatalosan válaszolok e kérdésre,
Mi is ez a kötelék, mi összeköt két emberi életet, azt mondanám:
Megszínesített szürke hétköznapok,
A rózsaszín ködfelhő utáni időszakok.

A borsó és a héja,
Ítélkezés nélküli kapcsolat,
Holtomiglan holtodiglan,
Mindenféle jóban rosszban.

Nem kidobják, ha eltörik,
Megragasztják és megbecsülik.
Mindkét fél ragaszkodik,
De nem kötéllel, mi nagyon szorít.

Élni és élni hagyni,
Szeretni és támogatni,
Együtt megvénülni,
A másikat az útján kísérni.

Könnyíteni a kereszten,
Némán epekedve,
Mindig eleven szerelmes lélekkel,
Egészségben, betegségben.

Ezt jelenti a házasság,
Nem pusztán formalitás.
Egy igazán csodálatos házasság,
Az mire minden ember titkon vágy.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Házasság témájú versek közül:
2026-02-13 13:56 K. Barbara: Házasságunk
2026-03-05 06:26 Gyólay Karolina💠: Törj be