Hajnali reménysugár

Egyik pillanatban még abban
gyönyörködtem szobám ablakából,
miként a Hold fényében a csillagok
a szikrázó jégen táncolnak.

Álltam az ablakban kócosan, sután,
azon tűnődve, vajon mi vár ma reám.
Lesz-e még jövőm és holnapom,
vagy marad az örökös fájdalom?

Majd az álmatlan téli éjszaka után,
a fagyos, reménytelen hajnalon
hirtelen felragyogott a napsugár.
Beszökkent vidáman az ablakon.

Arany színével elárasztotta a szobát,
fényessége elfeledtette sötét gondolatom.
Szívemet a reménység sugara járta át.

Hozzászólások (4 darab)