Téli álom

Fagyos a nap mindenáron,
fehér csend ücsörög a tájon.
Fordul a föld a napsugáron,
káprázik a szem az olvadáson.

Nem kérdez a hideg semmit,
dunyha alatt még kicsit alszik.
Fagyos álmában rügyeit kinyitja,
zöld ágaira masnit borítva.

S mikor felébred a világ,
szárnyait bontogatja a piciny virág.
Gyenge szirmain könnycseppek,
nem sírnak, csak fürdenek.

Szél táncol a fagyos ágon,
téli jázmin – susog a szádon.
Aranyló virágon fény pihen,
tavaszi álom olvad a felszínen.

Illat szökik a havas fákon,
elkésett bogár nyugszik az ágon.
Kezembe veszem pici lelkedet,
még néhány hét, és itt a kikelet.

Hozzászólások (4 darab)