ROMANTIKUS ÜZENETEK

Tasi83

Menedék-sziklába szeretnék
végre kapaszkodni,
melynek Angyalarca van;
ami nem ítél feleslegesen,
s nem perel!

Kinyújtja felém angyalszárny-hátát,
s biztos védvárként
bevehetetlen védelmez!
Szememben ily gerinces hölgyet
szeretnék magamnak,
ki babonázó-szent pillantásával
méltón felemel sárgaföldek poklából,
ha már e nagyvilágon
semmi sincs rendben!

– Vajon miként kellene
rátalálnom a megérdemelt
boldogságra, mely nem
kérkedik, s sohasem fuvalkodik fel?!

Mindenség-perceken két
hűséges virágsziromként
reszketne egymásért
dobbanó szívünk hangja,
s gondolkodó elménk csalfa,
negédes játéka lehetne
huncut csókjaink romantikus zenéje!

Egymást valló-vallató
mezítlen testben nyílnánk
meg a másiknak ünnepélyesen,
mint ős-teremtések Alfa-kezdete!
Talán be lehetne gyógyítani
stigma-sebeit
a hontalan-tékozoló Időknek,
mely Hóhér-karmaival
naponta belénk mar-sebez!

Gyilkos körmök világvége
Nihil-karmolása nem számítana,
kit a tartós, biztonságos
szerelem ereje véd,
s naponta felemel!
Ittlétünk még számolható,
földi többletében sugárzó
boldogságban még
érezhetnénk lüktető

echó-szívünk
rejtelmes-titkos szerenádjait;
vizililiom-levelek dédelgető
lélek martján:
úgy fedezhessük végre fel egymást,
akár kíváncsiskodó,
csalafinta kisgyerekek;
pajkos-játékos öröm
kíváncsiság mellett!

– Milyen hihetetlen lélekerőből
is táplálkozhatna a megbeszélt találkozó?

Egymás felé sétálna
bennünk a barát s az
ismeretlen, s mikor
megfognánk a másik
verejtékező kezét,
mindannyian ketten örülhetnénk!
Nyugton maradva csitítom magamban
a türelmet, gyávának bélyegzett
csacska-bátorságot,
hátha megvárhat még az,
kit az Egy-Életen át keresek…