Utánad...

Kihűlt ajkam utánad epedez,
A csillag ezüstje bőrömbe ivódik,
S minden fény csak arra emlékeztet:
valami végleg megdermedt.

Szürke bőröm felreped,
Elhagyatott vakolattá lesz,
A Hold sápadt ujja végigsimít rajta,
S megremeg az ég szövete.

Gyászruhámat magamra húzom,
Gombjai a csend peremét érik,
S bennem üres szoba épül: neved nélkül fénylik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.