Én mindig...

Krivák-Móricz Ilona

Én mindig magamat adtam
s ráfaragtam
Nem kell,
nem kellett senkinek sem

Nem kellett az őszinte,
a tiszta.
Kellett az, ami nincs,
vagy nem is létezett.

Kellett az álarc,
s nem kellett az
ami mögötte van.
A való.

Jobb szembe nézni a hamissal
a valótlan az, ami vonzó?
Ezek szerint.

Hisz te is, én is
álarcot kell hogy hordjunk?
Az színesebb?
Mímeljük a művit.

HAMIS

Emiatt csillogóbb?
Másnak mutatni magunkat?
Nem kell az igazi?
mert az esetleg

FÁJDALMAS?

Nem akarjuk mutatni az igazat?
Hogy ne sajnáljanak?
Vagy lesajnáljanak?

HAZUDNUNK!
ha ez kell!
S e hazug világban
nincs könny és fájdalom.
Se részvét, se szánalom.

Magunkba burkolózunk.
S a lepel mögött
magunk maradhatunk.
ha ez és így kell.
Hát legyen.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Filozofikus témájú versek közül: