Virágos rétről álmodom

A rohanó kék erek elapadtak
porcelánfehér bőröm alatt.
Az idő megállt.
Nincs velem más,
csak a rám zuhant csend, s az
agyamban omladozó emlékek.

Egy másik dimenzió.
Előtérben a lélek, ami jól látható.
Légkönnyű szabadságszél lengedez.
Már nem fáj bennem semmi sem.
Szirmaimból majd színes pillangók
születnek, és a lehulló magokból
újra kipattan az élet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.