A magány arcai
Petres Katalin
Haiku csokor
Mint falat kenyér,
úgy kell néha a magány,
hogy mérlegre lépj.
Nyomasztó érzés
küzdeni igazságért,
értetlenek közt.
Fa kopár sziklán
harcol árván, egyedül.
Szenvedő magány.
Vázában virág
elhagyatottan hervad,
halálos magány.
Megszokás lánca
régóta lebilincsel:
az társas magány.
Ihlet villanás,
más dimenzióba visz,
alkotó magány.
úgy kell néha a magány,
hogy mérlegre lépj.
Nyomasztó érzés
küzdeni igazságért,
értetlenek közt.
Fa kopár sziklán
harcol árván, egyedül.
Szenvedő magány.
Vázában virág
elhagyatottan hervad,
halálos magány.
Megszokás lánca
régóta lebilincsel:
az társas magány.
Ihlet villanás,
más dimenzióba visz,
alkotó magány.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Magány témájú versek közül: