Átkozott magány
Fehérvári Johanna
Kéretlen barát
Poros úton némán haladok,
Csak a magány egyetlen társam.
Hív magához, mégis eltaszít,
Mint a sorsom gonosz barátja.
Sötét felhőként követ engem,
Átkozott, lelketlen szörnyeteg.
Az egyedüllét vad viharában
Villámokat szórva örvendez.
Csak a magány egyetlen társam.
Hív magához, mégis eltaszít,
Mint a sorsom gonosz barátja.
Sötét felhőként követ engem,
Átkozott, lelketlen szörnyeteg.
Az egyedüllét vad viharában
Villámokat szórva örvendez.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Magány témájú versek közül: