Amikor az ember az ötven felé ballag, Sokszor fáradt már, pihenne, ha tudna. De még sok a munka, kellenek az évek, Egyszer talán ő is nyugodtabban élhet.Tovább olvasom…
Bolyongó átutazó lehet csupán, ki embertársak sorsába gyakorta betéved, s utána elvész a tudatosTovább olvasom…
A lét, rend, s vágyak összhangja valahol félúton megbicsaklott, tönkrement; ember s pénz kapcsolata e mostani megcsúfolt,Tovább olvasom…
Mert már úgy vagyunk – meglehetősen sokadszor –, hogy a minden mindegy érzése totálisan bekerítetett bennünket;Tovább olvasom…
Ő meg én. Nincsenek hétköznapok. Nincs is rá szó..., csak a „végtelen-boldog” vagyok. Rózsaszín, színes világ, lángoló szerelem,Tovább olvasom…
A házasság egy önként vállalt életközösség, Mely egy nő és egy férfi közötti kötelék. Hűségen és kölcsönös támogatáson alapszik, Akkor is működnie kell, ha boldogok,Tovább olvasom…
Levente engedetlen, egyke gyerekcsemete. Reggelente kedvetlen menetelget lefele.Tovább olvasom…
Jó volna látástól megbokrosodottan elvakulni, s hinni, hogy üledékes holnapok aljas, kacagó napsugarába botlik az, ki arra érdemes. Köhögtetős, dércsípte ködökönTovább olvasom…