Árnyék

Nem tudtam, hogy itt vagy
De jöttél velem
S mikor fény ölelte át a teret
Te megmutattad léptedet.

Lábnyomomba helyezted lábnyomod
égi szellőként
Te csak andalogsz.

Kísérsz a magányom szigetén
hű társként, ha az est közbelép.

S ha a nyári szellő kocosan köszönt
Te leutánozod mozdulatom,
nehogy elköszönj.

Én néha furcsán kereslek
Árnyamkép, aszfalton furcsa lépte
Néha kicsit megkésve követsz
Máskor szorosan léptembe szeretsz.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.