Nyírfák között

Aurora Amelia Joplin

A nyírfák közt haladok, fény tapad léptemhez,
mintha az út figyelne, visszanézne rám csendesen.
A Föld alatt lassú dobbanás tanít új ütemet,
szívem hozzá igazítja minden lélegzetemet.

Lépésem üzenet, amit a csönd megért,
a levegő megtelik azzal, amit kimondani kész.
Megérint a levelek rezdülete.

Ahogy megyek, a világ bennem válik úttá,
nem visz sehová, mégis bennem lesz múlttá.
A végén már tudom: a táj csak tükör volt.
Bennem lassul az élet üteme.

Hozzászólások (7 darab)

Aurora Amelia Joplin ◆ (2026.02.23. 22:57)

@Paréjné Erzsébet: szeretettel köszönöm szépen!❤️

Aurora Amelia Joplin ◆ (2026.02.22. 19:35)

@Paréjné Erzsébet: köszönöm szépen!❤️

Paréjné Erzsébet (2026.02.21. 19:53)

Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok kedves Aurora! 😤♥️

Aurora Amelia Joplin ◆ (2026.02.20. 02:09)

@Antal Izsó: köszönöm szépen!🙂

Antal Izsó (2026.02.20. 00:12)

Kedves Éva!Táj és ember összefonódása, fény és élet, lassú ütem, csend és azt ezt kölcsönösen átható mindent belengő hangulat által megelevenedett kép bontakozik ki az olvasó szeme előtt. A vers atmoszférája nagyon megkapó! Gratulálok!
Antal(Tonió)

Aurora Amelia Joplin ◆ (2026.02.17. 15:49)

@Kurucz Árpád: köszönöm szépen!

Kurucz Árpád (2026.02.17. 10:20)