A nyírfák közt haladok, fény tapad léptemhez, mintha az út figyelne, visszanézne rám csendesen. A Föld alatt lassú dobbanás tanít új ütemet, szívem hozzá igazítja minden lélegzetemet.Tovább olvasom…
Az árnyék bennem maradó bizonyosság, testre vetült gondolat. A fény halad elöl, mögötte az ember marad.Tovább olvasom…
Kinyitom a boldogság ajtaját, mely oly régóta váratja magát, a kulcsot sokáig kerestem, azt hittem, örökre elveszítettem.Tovább olvasom…
Ma nem siettem el a pillanatot, hagytam, hogy megtörténjen. A csend nem volt üres, csak tágas.Tovább olvasom…
Minek az újat hajtani, a régi sem kész még. Előre menni úgy, hogy a múlt porosodó dolgait elhagyom,Tovább olvasom…
Jó lenne lassan megállapodnunk: Valami titkos jelenben, bizalmas kézfogásban, öntudatlan Morze-kódok védelmében, lefegyverző tekintetek kereszttüzében.Tovább olvasom…
Az élet nálam hosszú utazás, minden kanyar emlékbe hajlik vissza. Viszek magammal elhallgatott szavakat, és mindazt, ami egyszer bennem maradt.Tovább olvasom…
Peronon magam várok, csak a szél kószál, elhagyott lágy dallam, lelkem álomba ringatja.Tovább olvasom…