A NEGYEDIK DIMENZIÓ LÁTOMÁSA

Poór Edit

Itt élek e szép földi világban,
Elindul lelkem a szellemvilágba.
Látom földünket ragyogó kékben,
Aranyháló védelmezi a térben.
Feltűnik vigyázó angyalok lénye,
Kristálygömböm emelkedik a fénybe.
Szférák örvényén egy kapuhoz érve,
Már a negyedik dimenzióba lépek.
Arany fénysugár tölti be a tájat,
Fák, virágok áthatóan szikráznak.
Gyémántos csillogással ragyognak,
Szivárvány színeiben pompáznak.
Gyönyörű réten patak csordogál,
Part mentén fehér kő díszítősor áll.
Ezüstös tükröződése áthatóan tiszta,
Az életvize a lelket meggyógyítja.
Éneklő madarak hangjai szférák zenéje,
Örömmel táncolnak reá égi tünemények.
Invitálnak engem is, de időm lejárt,
A föld vonzása már erősen hat reám.
Megköszönöm szíves látásukat,
Magammal hozom az áldásukat.
Újra itt vagyok e földi honban,
Megőrzöm őket a tudatomban!