Ki is a nő?

A nő maga a teremtő,
Új életet hordozó és világra szülő.
Egy csoda létrehozója,
Isten világában az oldalborda.

A nő…, Az Isten adta nő…
Minden szempontból elsöprő.
Egy igazi nő mindig tündöklő,
De soha nem kérkedő.

Csendben teszi a csodát,
Mindig összeomlik benne egy világ.
Aztán egyszer csak felpattan,
És újult erővel robban.

Egy igazi nő soha nem adja fel,
Még akkor sem, ha tényleg fel kell.
Teremt, alkot, segít, tesz,
És nemcsak a konyhában remekel.

Remélem egyszer eljön az a kor,
Mikor a testi adottságok már nem mérvadók.
Mikor nincs alárendeltség,
Csak egyenrangú megbecsülés.

Mikor majd mindenki ráeszmél,
A nő nemcsak szép, de egy erős teremtmény.
Mikor nem a ránk húzott szerep kell,
Hanem felfedezik az erőnket.

Nem vagyunk két lábon járó anyaméh,
A Szent Grál vagyunk, maga és kész!
Akire mindig lehet támaszkodni,
Aki mindent megold, ha jön az apokalipszis.

Mi vagyunk, akik előtt nincs lehetetlen,
akik a semmiből is teremtenek,
Létrehoznak valami újat,
És nem hagyjuk, hogy elnyomjanak.

Némán cselekedjük a jót,
És nem várjuk a dicsérő szót.
Kiknek szépsége belülről fakad,
Még akkor is szépek vagyunk, ha épp most kel fel a nap.

Remélem, egy nő sem attól érzi magát többnek,
amit a XXI. század ráerőltet.
Többek vagyunk, mint amit belőlünk kinéznek,
Az őserő maga, se több, se kevesebb.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.