Házasság

Ötven év, álmaink remélt szép világa,
Hol árny és napsugár járt egymás nyomába.
Volt könny, vihar és sok nehéz próba,
Ám szívünk mindig egymást választotta.

Az első szerelem még reszkető,
Mint lágy tavaszi fuvallat, majd
A gyermekeink születése csodás életét adott,
Mi annyi boldogságot, fényt hozott.

Volt, hogy fájt az út, a vállra súly nehezedett,
De mi ketten együtt vittük a terheket.
Hűség kötött össze, nemcsak ígéret,
Hanem naponta kimondott szeretet.

Ötven év, mennyi minden fér bele,
Mosoly, könny, csönd, búcsú és újrakezdés,
De a történet mindig ugyanaz volt benne,
Két ember, akiknek egymás a végső menedéke.

Aztán jött a betegség, a félelem árnya,
Fogtuk egymás kezét a csodára várva.
Mikor jött a nap, és el kellett engednem,
Megroppant a szívem, kicsit belehaltam.
A bizonytalan lépések után újra
Megtanultam lassan, óvatosan élni,
Mert bennem szólt egy tiszta hang,
Élj tovább, én benned vagyok örökkön, örökké.

Most már tudom, nemcsak múlt Ő, hanem
Részem, fényem, lélegzetem.
S bár a hiány örök, a szeretet mégis nő,
Visz tovább, mert Ő is azt szeretné.
S amíg dobog szívem, addig őrzöm, s él bennem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.