Rám hajolt a tavasz

Rám hajolt a tavasz csendesen,
Mint anya lázas gyermek fölé,
Szép fénye ült vágyó szívemen,
Harmatot szórt lábam elé.

Ágak közt friss szellő motozott,
Fény bontott rügyeket szótlanul,
Víg rigófütty dallamot játszott,
Lelkem csodált, mozdulatlanul.

Rám hajolt a tavasz nevetve,
Égi fény csillogott szemében,
Lényében te voltál elrejtve,
Megbújtam karod rejtekében.

Érintésed, mint nap melege,
Fényt hintett remény tengerére,
Életté vált lélegzetemben,
Ajkad ívén hajnal ébredése.

Rám hajolt a tavasz szelíden,
Te voltál, ki általa ölelt,
Virág nyílt lelkünk kertjében,
Illatszárnyon magasba emelt.

Szívem szívedben talált csendet,
Önfeledt sóhajunk összeért,
Mint napfényben ringó lehelet,
Hálám szállt égbe a csodáért.

Rám hajolt a tavasz gyengéden,
Elűzve a tél komorságát,
Szívünkbe rajzolta csendesen
Feléledt álmunk új világát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.