Szabad szívvel

Erdély ősi székely népe egyre fogy,
A vén templom harangja üresen kong,
hívó szavát csak az öregek hallják,
kik fejüket rabigába nem hajtják.
De ott, messze a horizont peremén
„szabad gólyaként szállnak el az ifjak,”
új életet remélve álmaiknak.
Jobb hazába vágynak, de mindhiába.
Mert szívükben ott őrzik a régi hont,
és nehéz a mosoly az ajkaikon.
Mert nem az a bátor, aki elszalad,
hanem, mint patakban a kő, marad,
megküzdve hazátlanság koloncával,
folytatva a harcot vad konoksággal.
Ezért imára kulcsolom két kezem,
s csak azért esedezem minden este,
tartsa meg e maroknyi hős erejét,
hogy megvédje ősi magyar nemzetét.

Idézet: Arany János: A rab gólya című verséből

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.