Ha hallom a hangod

Mikor egy dal felcsendül a lantból,
a szemem csillogó tükörré válik,
emlékek törnek elő múltamból,
huncut mosolyom utánad vágyik.
Szétárad bennem, átjár az öröm,
nem is bánom, ha kell, megbűnhődöm.
Csak érezzem, itt vagy te szívemben.
Csak érezzem, itt vagy te szívemben.

Ha majd nem hallom édes hangodat,
ha semmivé válnak az álmaim,
én hagyom, hogy a sötét alkonyat
„szakítsa ketté lantja húrjait.”
Ha majd nem égnek versek szememben,
pernyévé válnak halott lelkemben,
szívemben megőrizlek örökre.
Szívemben megőrizlek örökre.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.