Nyx lánya

Hozska

Hozska: Nyx lánya című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Sorsunk szálai észrevétlen futnak egybe.
A vég tükrében nézzük most egymás lelkét.
Halkuló sóhajod jelzi: időnk lassan lejár.
Éjsötét lélekszálként adod vissza fényemet.
Ezért nem gyűlölhetlek –
a pusztulásból is új élet sarjad.
Csak ne fájna ennyire,
hogy együttlétünk pókháló-szőttese
szálanként hal el
Atropos végzetes ollója által.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Búcsúzás témájú versek közül:
2025-11-28 22:44 Kovács Attila💠: Az arcod
2026-01-05 12:34 Czomba Zoltán: Keserű újév
2026-01-19 07:50 Gyólay Karolina💠: Elengedés