Ha szóra nyílik a vádló forradalmi száj, fél a királyi fül, hogy mit is hall. Veszélyes, éles fegyver a felhozott vád. Száll a légben a kimondott ítélet,Tovább olvasom…
Éledek éleden. Véred a végzetem. Éled az életem. Él-e a szerelem?Tovább olvasom…
Agytekervények labirintusából mintha egyszerre eltűnt, megszűnt volna az összes maradék érzelmi csecsebecse;Tovább olvasom…
Sorsunk szálai észrevétlen futnak egybe. A vég tükrében nézzük most egymás lelkét. Halkuló sóhajod jelzi: időnk lassan lejár. Éjsötét lélekszálként adod vissza fényemet.Tovább olvasom…
Fekete kendőm takarja fátyol Napod. Sötét árnyak közt vezet hozzád édeskés illatod.Tovább olvasom…
A mozdulatok tehetetlen, mohó csomói váratlan körbehurkolnak egy egész emberi életet;Tovább olvasom…
Az ember mostan összeszorított tigrisfogai közt fogcsikorgatva tartaná még a bizonytalan Végtelent; sorsa fölött még nem dönhettekTovább olvasom…
Az árnyék előttem jár barnás-zöldes fövényen, Lépteim nyomában megbújik a végtelen szerelem. Fehér hosszú ruhámba bele-belekap a szél,Tovább olvasom…