A minap jobb dolgom nem akadt, hát elgondolkodtam, álom és való viszonyán, s azon, hogy én vajon a kettő közülTovább olvasom…
Ködben ébredező reggelen Elindultam hosszú utamra. Nem vár utam végén senki sem, Egy emberben bízom, magamban.Tovább olvasom…
Aranygömb lett a Holdból, most aludni nem lehet. Csalogat az ágyból, úgy érzed menned kell.Tovább olvasom…
A könyv nyitva van, emlékszik rád. Betűiből ösvény fonja át az erdőt, hol a csend beszél s a szív egy régi fényt remél.Tovább olvasom…
Nyitott életem könyve fekszik a párás fűben lapjai hívogatóan lengnek a szélben.Tovább olvasom…
Fehér kalapot repít magasan a ringatózó, langyos déli fuvallat, a fejfedő táncát látva feledem az összegyűlt, szomorú gondokat.Tovább olvasom…
November volt, amikor elmentél, olyan csendben, ahogyan éltél. Egy új világ várt rád, hívott az ég. Beszélgetni már a temetőbe megyek,Tovább olvasom…
Mi ez a fény, mi bántja szemem minden este? Talán az elmém szárnyal ezen csodálatos éj közepette. De miért csak este? Ujjaim remegve írják a csillagokat figyelve. Ezen az estén nem bántja szemem semmi; hiába a fény, szemem nem bántja sem a fény, sem sötét árny, sem magány.Tovább olvasom…