Álom vagy valóság

Nyitott életem könyve
fekszik a párás fűben
lapjai hívogatóan
lengnek a szélben.

Egy ösvény indul innen
a sűrűbe, az ismeretlenbe
ahol a fák magasba érnek
és árnyékuk hűvös ígéret.

Az erdő nem térkép,
hanem várakozás,
a valóság itt szétfoszlik
reggeli köddel felszáll.

A szélben suttogást hallom
a megvalósulás hangját,
lassú dobolás a mellkasban,
lapozva valami új vár rám.

De még félve itt állok
a küszöbön tétovázok,
az utolsó ismerős fűszálnál várok,
a múlt fájdalmát lerázom.

A cipőmre tapadt pora
még a régi életemnek,
de a hívás erős
elkerülhetetlen az életben.

Csak lépni kellene
a meg nem írt betűk mögé,
a történetbe mely vár,
álmodott vágyaim közé.

Zöld mélység álmom hozza,
egy láthatatlan ajtón át
mely mögött a holnapom vár,
a pillanat súlya nehezkedik rám.
 
Döntés nélkül lebegve,
még nézem a határvonalat,
ahogy a nap áttör a leveleken,
álom vagy valóság legyen a holnap?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.