Ülök a szemétdombomon, jó lenne összekaparnom magam, bár kilátástalan a sorsom. Segítő karok maguktól lehullnak,Tovább olvasom…
A lakat több mint rozsdás vas a kapun, nem csupán zár, hanem határvonal, amely elválaszt kintet és bentet, láthatót és rejtettet, kimondhatót és titkot.Tovább olvasom…
Bennrekedt sóhajok súlyos terhe nyomasztja tétova lelkem. Néma szám, zár, lakat, ajtaján súlyos titkoknak.Tovább olvasom…
Kissé félszegen még azért kicsit még így is rendre szemmel tartjuk a bennünket vizslató körülállókat;Tovább olvasom…
Most, hogy újfent hermetikusan elzártan őriz ablak, ajtó, kulcsra zárt biztonsági kilincs – lettem önmagam rabja s fegyőre egy személyben. Komor, fenyegető éjszakában – még érzem –,Tovább olvasom…