Nyugalom ül a vállamon, mint alkony a dombok fölött. Egyedül vagyok – mégis együtt az erdő neszével,Tovább olvasom…
Most örülj a napnak s a pillanatnak, mert csend van. Csend és békesség,Tovább olvasom…
Messzeringó gyerekkorom emléke, Lelkemnek gyönyörű szép ékessége. Akkortájt gyermeteg álmaimban járva, Nem volt a világ oly fagyos és árva.Tovább olvasom…
A reggel lassan bontja ki önmagát, pára lebeg a Föld felett, fény gyűlik az ágakon, friss levegő íze végigsimít a testen, Nap csendben elfoglalja helyét az égen.Tovább olvasom…
A csend nem üres, hanem telve van veled, Ott találod meg az elhagyott neved. Nem a világ zaja mondja meg, ki vagy, A Jelenlét Bástyája benned halkan megfagy.Tovább olvasom…
A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
A könny bennem eső, tisztára mos mindent, sója a szívemnek lassan rendet teremt. Nem számvetés ez, áthaladás velem, csak fény marad ott, ahol fájdalom pihent.Tovább olvasom…
Valamiért mióta nem vagy a szoba üres, s kitágult, egy szúrós fekete vászon, szőve a könnyből, hiányból.Tovább olvasom…