Vissza várlak

Valamiért mióta nem vagy
a szoba üres, s kitágult,
egy szúrós fekete vászon,
szőve a könnyből, hiányból.

A csend most penge éles,
nem pihentető, fáj már,
hanem súlyos teheré vált,
kezem kezed keresve vár.

Csak szívem gyors üteme,
egyedüli zene a térben
falak között visszhangzik,
lelkem lelkedet keresi.

Valamiért követem álmom,
így percekben, órákban,
napokban, hónapokban,
életem végéig vissza várlak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.