Hullámot vet az alázatos homok. Por-tenger ez. Csenddel mozog. Napja lassú, mély lehelet, időt ringat a dűnék felett.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
A felkelő nap átszűrődő fénye, megcirógatta ébredő arcomat. Boldogan tártam ki az ablakot. Eszembe jutott a kicsi versike,Tovább olvasom…
A kályha mellett ülve álmodom, s a hideg este lassan rám hajoltan, de ekkor is táncoltam vágyamon, amit nem érthet senki a szobában.Tovább olvasom…
Vár egy másik világ... Lassan indulok... A földi létnek, most hátat fordítok. Ne sírj miattam! A béke, mi vár.Tovább olvasom…
Fehér tollú galamb, könnyű a szárnyalásod, mint a hajnali pára, napsugárral felszálló.Tovább olvasom…
A galamb szárnyán fény csillan, Belső béke hull rám, halk susogásban. Nyugalom szőtte a reggelt körém, Jelenlétem a Szentlélek ölében él.Tovább olvasom…
Aranygömb lett a Holdból, most aludni nem lehet. Csalogat az ágyból, úgy érzed menned kell.Tovább olvasom…