A költészet bennem születik, mielőtt megszólalna bennem a szó. Ott kezdődik, ahol csend marad, és a lélek mégis megszólal.Tovább olvasom…
Rezgő hullámot szít a szél, nádasé a dallambabér. Megvillan a fény futása, árnyat vet falevél tánca.Tovább olvasom…
Esnek a fehér hópelyhek, békésen szépségükkel lefednek mindent. Bár szenvedő szívemet is behavaznák, s a bánatot benne örökre betakarnák.Tovább olvasom…
Hozzám fordulsz, mert bízol bennem. Tudod, nekem elmondhatod, nekem igen, mert tudod, nálam a titkodTovább olvasom…
Ha egyszer minden szó elfogyna, és csak a mozdulat maradna, te akkor is tudnád, hogy ki vagyok.Tovább olvasom…
A magyar vizslák korán kelnek, Így hát a gazdák sem pihennek. Itt egész nap zajosak a kertek, A vad hétköznapok így teltek.Tovább olvasom…
Kell lennie egy jelnek, És lennie egy helynek. Más világnak, szebbnek, Őszintének és szentnek.Tovább olvasom…
Pergő dér, leplet seper léptem, hideg szél arcon csapott, lehelet is visszafordul, a sóhaj is megáll, szorul,Tovább olvasom…