A magyar vizslák

A magyar vizslák korán kelnek,
Így hát a gazdák sem pihennek.
Itt egész nap zajosak a kertek,
A vad hétköznapok így teltek.

De látnád, mit művelnek ezek,
Ha bejön hozzánk egy gyerek.
Persze, tudom, a vizslák szentek,
De akkor vége lesz a csendnek.

Hiába szólok a játékos ebeknek,
Itt nem lesz helye már a rendnek.
Ezek most mindent szétszednek,
Már hívnak, hogy játszani menjek.

Az udvaron összevissza mennek,
Egész nap csak tengnek-lengnek.
Mély gödröt kaparnak vagy ezret,
Hogy én majd a sötétben elessek.

Csibészek, itt a reggeli, gyertek!
Elég, ha egy rövid füttyel jelzek,
Itt egy darab velőscsont, nesztek,
De a kutyák hamar összevesztek.

Mit adhatnék én még nektek,
Az ételért egymásnak esnek.
Zajosak az udvaron az estek,
Ezek vadul habzsolva esznek.

És én nyugalmat hol leljek?
Ezek mindenütt meglelnek.
És minden ételt elnyelnek,
Vagyonomból is kiesznek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.