A téli táj varázslatos, a fák lombjai jégbe zártan, fehér csipkébe bújva meredeznek boldogan.Tovább olvasom…
Fehérbe borult a táj, megjött a tél. Hófödte fehéren havas háztetőkkel.Tovább olvasom…
Ma reggel kinéztem, nem láttam semerre. Fehér köd ült a tájon. Szépnek szép, deTovább olvasom…
Van, amit már el kell engedni, a szívem legfájóbb álmát, de sosem késő újakat találni, és abba beleállni.Tovább olvasom…
Január elseje, az új esztendő első lélegzete, a reggel friss, mint a harmatcsepp, az égbolton a tegnap fénye még dereng, de már tisztul – remény költözik helyébe.Tovább olvasom…
Ahogy léptem az alkonyatba hajló utcán, a Nap már elengedte a világ kezét. Lámpák fénye őrizte az estét, ablakokból meleg Fény szűrődött ki,Tovább olvasom…
A csend gondolkodik bennem. Rétegzett, mint az idő,Tovább olvasom…
Mi a szeretet? Szívből figyelni a másikra, amikor egy tekintet megáll, és a csend is helyet kap köztünk.Tovább olvasom…