A csend ma mélyebb, elcsendesedik a világ. Hit, Remény, Öröm és Szeretet gyertya lángjaTovább olvasom…
Ablak üvegén párát lehel a hideg messze szállt a nyár.Tovább olvasom…
Hull a hó, selymes és puha álom, éjpalást terül az egész világon. Csillámpor hinti be a tar rétet, mindenség sóhajt, óév ér most véget.Tovább olvasom…
Mily szép e feltétel nélküli szeretet, s oly jó elmerülni szeplőtlen szemekben! Anyai szeretetem, mely mindig csak ad, sohasem kér, erre nincsenek is szavak.Tovább olvasom…
Ott élsz, hol az árnyak meghajolnak, ahol a szélvész és a csend dacolnak? Ott gyúlnak a nemes, igaz szavak, s olyan tiszták, mint a friss vizű patak.Tovább olvasom…
Ahogy idősödök csendesebbé váltam, rájöttem mennyi időt elpazaroltam. De felébresztett ott bent az a pici hang, - lelked az, ami a legfontosabb.Tovább olvasom…
Idén ne gyúljanak fények, Ne hívjon senki ünnepélyre. A csend most minden, mit kérek, Mert apukám nincs itt, csak lélekben.Tovább olvasom…
A köd a pirkadat peremén lebeg, s a tájra csöndet húz a lomha pára. Horgol a fagy a földre deres fátylat, amíg a szél engem karöltve neszez.Tovább olvasom…