Egy csendes éj néma sötétjében magányos nagymama ül karosszékében. Aludni már nem tud, ezért gondolkodik, hol rontotta úgy el, hogy magányos megint.Tovább olvasom…
Bár tudnám, ez az utunk most merre vezet, Megmásszuk-e ez alkalommal a hegyeket. Repülünk együtt, egymást segítve a célig, Kitartunk vajon egymás mellett mindvégig?Tovább olvasom…
Arra… gondoltam – boríték helyettTovább olvasom…
Oly jó csendben élni, a farmerhez pólót venni, fejemre kalapot tenni, s azt meg viccesen félrecsapni.Tovább olvasom…
Ünnep közeleg elcsendesedik a világ, a szíveket megtölti a béke, a szeretet. Pihen a lélek, várja az igaz ünnepet. A világot betakarja a végtelen csend.Tovább olvasom…
Magamban maradtam törten, mint virág cserépnyi földben, maradok magamnak törten, árva szívvel könnyeimben.Tovább olvasom…
Azt hittem elég ha szeretlek, de a csended hangosak lettek, és talán majd egyszer megérted, hogy nem hibát kerestem benned.Tovább olvasom…
Szemedben törnek tükör-fények, a csend hajlik, s többé nem félek. Fűszál sarjad, az égbe szökell, karodban tágas a tér, ha engem ölel.Tovább olvasom…