Magyarok órája

Európa, hallod-e még a hangunk az éjben?
Vihar zúg a téren, s kérdés áll a szélben.

Két út áll előttünk, ketté nyílik a táj,
egyik fénybe vezet, másik árnyékba száll.

Mondják: hajoljunk meg keleti parancsnak,
csöndben szolgáljunk idegen hatalmat.

De bennünk él még a régi szabad szó,
melyet nem tört meg zsarnok ostorcsapása.

Mi itt nőttünk föl a Duna s Tisza partján,
ezer év óta álmodunk szép Európa karján.

Nyelvünk magyar szó, de a könyvek s a hit,
Párizs, Bécs, Varsó és Róma felé visz.

Most kérdez a perc, s a történelem figyel:
maradunk-e szabadon Európa népivel?

Vagy csöndben lehajtjuk a fejünk a porba,
s idegen uraknak állunk újra szolgasorba?

Én mégis hiszem, hogy bár zajos a világ:
magyar kertben nyílik még szabad virág.

Európai magyarok! Sorsunk közös fény,
a sötétségben gyújtsunk együtt új reményt!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.