Ránk omlott az ég, s a szél zokogva lehelt, Folyó mélyén csillag hullt, s megpihent. A tatár vas az alkony szívét tépte, Isten arca némán hullt a mélybe.Tovább olvasom…
A fény ma rátok hajol az égből, mint áldott csönd egy templomi zenéből. Szívetek összefonódik, mint két kéz, mely hűséget ígér – szelíden és mélyen.Tovább olvasom…
Vöröslő vulkán prüszkölő orma, sötétlő ég csillagait karcolja, mintha maga is fekete eget fújna, az amúgy is zord kartonpapírra,Tovább olvasom…
FELszáll a HŐ és felszáll a pára, S fent fehér csíkokat rajzol a tájra. Csíkokat, foszlányokat, bodrokat, pamacsokat, Fehéret, szürkét..., kicsiket, nagyokat.Tovább olvasom…
Tréfás kedvvel érkezett Hozott bolondozást is eleget Ma minden csíny kevés Jusson belőle nem kevésTovább olvasom…
Csend van bennem, befelé fordulok. Elcsendesedek. Nem szavakkal,Tovább olvasom…
Hála ring bennem, mint hajnal a dombok fölött, arany szálakkal érkezik hozzám, megsimítja a vállamat.Tovább olvasom…
Föld felett réved az ég csendesen, Sóhaját szövi selyemfelhőkben, Bérc tetejéről völgybe hull könnye, Letörli a táj zöld keszkenője.Tovább olvasom…