Az élet színpadán mi csak játszunk, mint színészek arcainkat váltjuk. Maszkok mögé bújva száz alakban,Tovább olvasom…
Egy nyitott könyv van előttem. Lapjai még üresek. Hogy mi kerül bele, tőlem függ, én írom a történetet.Tovább olvasom…
Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén, mint elfelejtett mondat a csend peremén. Indák kanyarognak fedelén, s oldalán, mint megfáradt emlékek az idő homlokán.Tovább olvasom…
A rím bimbózik, mint a virág, némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csírát, vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
A hangom vagy, ha elfogytak szavaim. A szemem vagy, ha nem látok. Segítesz, ha nem bírják karjaim cipelni azt, amit az élet rám ruházott.Tovább olvasom…
Egyedül áll a hófödte ágon, mint elfelejtett imádság az Ég peremén. Alatta a táj fehérbe simul, csendje puha, akár az emlékezés.Tovább olvasom…
A két ünnep közötti idő olyan, mint egy mély lélegzet a rohanás után. A világ mélyet szusszant egyet, puha takaró leple ereszkedik a zajára.Tovább olvasom…
Mielőtt érkeztél, elhatároztam, megtanítalak minden szépre, nem tömlek butaságokkal, ám a gonosztól legyél védve.Tovább olvasom…