Te alkottál meg

Általad lettem
azzá az emberré, ki
jelenleg vagyok

A soraimban
ott leledzik minden halk
szívdobbanásod
lélegzetvételed és
mellettem töltött perced

Hisz fogtad kezem
Az első lépésnél, majd
tollvonásnál is

Tápláltál akár
búzakalászt az égi
harmat lágy cseppje

Ölelő karod
Gyűrűjében nőttem, mint
kemencében a

fonott kalács

Hittél bennem
még akkor is, amikor
nem kellett volna

Iránytűm voltál
Eltévedni nem hagytál
Vezettél engem

Egy részem tied
Hol lennék most nélküled?
Te alkottál meg.

Lehetnék én szebb,
sőt okosabb is talán,
de szerencsésebb

nem igazán.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.