Az idő

Ketyeg az óra, múlik az idő,
egyre rövidülnek életem napjai.
Néha megállítanám, van, hogy
visszapörgetném, hol megtört.

Néha fáj a múlása, néha öröm,
de nem számít semmi sem,
hisz bárhogy is szeretném,
megállítani úgysem lehet.

Ha felismertem azt az időt,
mikor hibáztam, megtörtem,
nem visszaállítanám, hanem
megköszönném, hogy ott
akkor, tanulhattam belőle.

Az elmúlt idők szép emlékei,
szívünkben megmaradnak.
Nem számít, ha múlik az idő,
Elvenni tőlem senki se tudja.

Az idő csendben bandukol,
elkíséri egész életemet.
Ha lejár az ittlétem ideje,
Velem lép át a végtelenbe.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.