A szó megakadt a torkomon, mint jéggé fagyott földhözragadt gondolat. Csak néztem némán, s hihetetlennek tűnt, mi valóság volt, most elvitte egy röpke pillanat.Tovább olvasom…
Mikor unod meg rabló életmódod? Hagyd abba, mert senki nem szeret.Tovább olvasom…
Sorsunk szálai észrevétlen futnak egybe. A vég tükrében nézzük most egymás lelkét. Halkuló sóhajod jelzi: időnk lassan lejár. Éjsötét lélekszálként adod vissza fényemet.Tovább olvasom…
Fekete kendőm takarja fátyol Napod. Sötét árnyak közt vezet hozzád édeskés illatod.Tovább olvasom…
Átkozottak gyermekei vagyunk mi az éjszakában. Kormos, fekete hajunkTovább olvasom…
Fogsz-e még énekelni nekem, körbeöleled-e megfáradt lelkem halál-daloddal? Kísérsz-e majd utolsó utamon,Tovább olvasom…
A legszebb virág számára is, még ha sokáig szépen virít is, egyszer eljő az idő, a vég, mikor elhervad.Tovább olvasom…
Visszanézek életemre Már nem sürgetem az időt Lassan elosont a kertek alján Gyorsabb lett, mint azelőttTovább olvasom…