Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén, mint elfelejtett mondat a csend peremén. Indák kanyarognak fedelén, s oldalán, mint megfáradt emlékek az idő homlokán.Tovább olvasom…
Lábam alatt halkan susog az őszi avar. Síri csend az erdő, semmi nem zavar.Tovább olvasom…
Érkezünk és távozunk, Hullócsillagok vagyunk, Fényt hozunk, majd kialszunk, Éteren át suhanunk.Tovább olvasom…
Zúg fülemben egy régi dallam ritmust dobbant a szívem hozzáTovább olvasom…
Fényben ragyogó harmatcseppek fürdetik a leveleket, napkoronggá varázsolják kertemben az őszirózsát.Tovább olvasom…
Idő.. Mily titokzatos szó is ez… Minden benne van, mit az élet magában rejteget. Volt e már sok, vagy éppen lassan járt-e feléd?Tovább olvasom…
fűben fekvő csend lassan vándorló felhők – tudják a nevem ☁️Tovább olvasom…
Egy gyertya lángja remeg az idő peremén, „születésnap” halk ünnep az elmúlás tengerén. Nevetésünk még visszhangzik a falak között, de a csend már lassan közénk költözött.Tovább olvasom…