„emberi méltóság” – versek címszó szerint

Írta: Fekete Ida Virág
Feltöltve: 2026. 01. 15. 22:36
Téma: Betegség
👁️ 14   ❤️ 0

Amikor megöregszel és megbetegszel,
amikor először megtapasztalod,
mennyire ki vagy szolgáltatva mások
kénye-kedvének, hatalmának…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 23. 07:38
Téma: Élet
👁️ 12   ❤️ 1

Hídkorlát fölött a némán ásító, örvénylő torokba lebámulok; forgó, centrifugális örvénykerék sodor magával, húz, s von! Vékony, hófehér pengeélen egyensúlyozik így kit az életbe kiraktak! Kenyérmorzsák törmelékeit gyűjtögetve egy életen keresztül, míg törvényszerű hajtóvadászatként a Halál magához nem ragadja! Becsmérlő szemeit kíváncsian rámszegezve hajótörött lelkek múltidéző, méla árnyai bukkannak fel tajtékvetett habokból; tanúskodó őrzői a megtörtént lehetségesnek!

Légtornász-mutatványként talán már mind így egyensúlyozunk a sok biztos lehetséges között; egy újabb eltervezett fordulónál már a veronál, a víz habja vagy méreg se használ – tudatos gyávasággal magabiztosan bukik el bennünk az emberi méltóság! Vakmerő bukfencek között bukdácsolok céltudatosan. Még lapulva, mint kisstílű senkiházi angyali hölgyek dobbanó szívtitkait kikutatnám, akárcsak Szinbád! Zuhanó, megbukott életemben is maradhassak az, ki voltam: örök gyerek az arrogáns felnőttek világában!

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 01. 16. 03:49
Téma: Önismeret
👁️ 10   ❤️ 1

Többre – meglehet –,
már nem maradhatott méltó, nemes Időm.
Most csakis az együgyű,
önostorozó várakozás,

Írta: Papp Barbara
Feltöltve: tegnap 13:22
Téma: Sors
👁️ 5   ❤️ 2

Míg világ a világ, lesznek csodák,
s lesznek, kikre azt mondják:
„Furcsák.”