Pirkadat ül a gerendákon, s csendben szunnyad a ház ölén, két lélek hajol egymáshoz, emléked őrzöm örökké.Tovább olvasom…
Vándorok vagyunk e földön, lépteink után vajon mi marad. Áldást szórunk e szívünkből, ha megérkezünk valahova.Tovább olvasom…
Ha elmegyek, ne keressetek, nem találtok meg. Zúgó szél hátára pattanok, szállok vele, mint a madarak.Tovább olvasom…
Az idő néha megállni látszik, Miközben mégis továbbhalad. Ha reggel felkelt, este lemegy a Nap.Tovább olvasom…
Mert még ha felettem, el is járt a múlékony idő, meglátják vénülő szemeim jóságod.Tovább olvasom…
Az eső esik kint, és elmossa a bánatot ma, Tiszta képet hagyva bennem, új reményt adva. Ülök a szobában, csendbe burkol a délután, Emlék szalad végig rajtam, furfangos talány.Tovább olvasom…
Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…
Valami történt, valami elmúlt. A felejtés nem segít, lelkem támaszt nem nyújt.Tovább olvasom…