SEHOL ÉS MINDENHOL

Ha elmegyek, ne keressetek,
nem találtok meg. Zúgó szél
hátára pattanok, szállok vele,
mint a madarak.

A Nap sugara leszek,
vele fényt adok és meleget.
Egy kis árnyékot adok,
a fa lombjai alatt.

Virágok illatával bódítok.
A méhek, legjobb barátja
leszek. Erdőben kóborolok,
madárdalra táncolok.

Egy magas szikla peremére ülök,
nézem a rohanó vizet.
Hallgatom a víz csobogását.
Gondolatban vele rohanok.

Nézem az élettel teli,
viruló tájat. A lankákon,
csodálom a virágokat,
melyek csodásak,
a színek nyugtatók.

Mégsem vagyok egyedül,
minden, mit szeretek,
minden szépség köröttem van.
Az enyém a sok suttogás, kacaj.
A madarak dala nekem szól.

Nem leszek sehol,
de ott leszek mindenhol.
Az emlékedben, talán a szívedben.
Ha mégis keresnél, nem bújok el.

Ha akarsz, rám találsz.
Rám akadsz egyszer,
csak egyszer majd,
valahol és valamikor.

Hozzászólások (1 darab)