Vártam rád sokáig, de te nem jöttél el. Már úgysem számít semmi, már úgysem érdekel. Teltek a napok oly gyorsan lepergett a homokóra, Én voltam az életem legnagyobb bohóca.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Sok-sok évig egyek voltak, az életben, egy nagy szerelem reményében. Boldogság, öröm lengte be az érzelmeket, mint a pillangók, kik szabadon választottákTovább olvasom…
A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
Egyik pillanatban még abban gyönyörködtem szobám ablakából, miként a Hold fényében a csillagok a szikrázó jégen táncolnak.Tovább olvasom…
Zúg fülemben egy régi dallam ritmust dobbant a szívem hozzáTovább olvasom…
Csend ölelt körül. S élveztem a csendet. Körbefont, dédelgetett. A nyugalom, a rend és a biztonság melengetett. Évekig, évtizedekig tartott e folyamat.Tovább olvasom…
Arcodra nézve látom bánatod, félelmedet így gyorsan átadod. Remegő kezem feléd emelem, de már nem ér el az üzenetem.Tovább olvasom…